Vélemény egy szomorú hír margójára.
Néhány napja a hortobágyi volt katonai lőtéren négy tűzszerész meghalt, egy megsebesült. A tragédia kapcsán derült ki, hogy a Magyar Honvédség tagjainak 4 éve nincs élet- és felelősségbiztosításuk.
A hír pont 2 napig volt szenzáció, ahogy, sajnos, a tragédia ténye se tovább. A cikkeket és a hozzájuk fűzött kommenteket olvasva két dolog jutott eszembe, amelyekről írni szeretnék.
Az egyik az újságírók, kommentelők és a biztosítási szakma véleménye, hozzáállása a biztosítókhoz, a biztosítási szakmában élő, dolgozó emberekhez. A másik ugyanazon csoportok tudása, ismeretanyaga a biztosításról, arról, hogy milyen típusú biztosítás, mikor, mennyit és miért fizet.
Kezdem az elsővel. Lassan 15 éve dolgozom biztosítási üzletkötőként, ha bármelyik társaságban meghallják, mivel foglalkozom, azonnal ferde szemekkel néznek rám és elég sokszor kell végig hallgatnom a “összes biztosító csaló”, “sosem fizetnek”, “kár biztosításra pénzt áldozni”, stb. típusú monológokat, megfejelve esetleg némi “példabeszéddel”.
Az adott cikkek és kommentek jelentős része pont arról szól, hogy ha lett volna biztosításuk, akkor minden rendben lennem mert fizetne a biztosító. Ezeket valahogy rendbe kellene tenni mindenkinek saját magában: vagy utálunk valamit és akkor nem foglalkozunk vele, nem költünk rá pénzt és nem vesszük igénybe a szolgáltatást, amit kínál, vagy nem szidjuk folyamatosan teli torokból, hanem besoroljuk a mindennapi életünk többi nyűgjei közé, mint pl. az autó megtankolását.
Folytatom a második észrevételemmel. A katonákra mint bármely más szakma képviselőjére érdemes lehet biztosítást kötni. Az életbiztosítás életszerű, de az életbiztosítás ún. összegbiztosítás, pontosan le van írva, hogy halálesetkor mennyit fizet. A magyar hadsereg létszáma kb. 20 ezer fő; ekkora létszámra, ilyen magas kockázatra olyan magas összegű biztosítást kötni, amely halál esetén tényleg segítséget nyújtana a hátramaradottaknak, iszonyú pénz és értelme sem sok van. A hatályos magyar törvények alapján minden magyar munkavállalóért, aki munkaidőben balesetet szenved, a munkáltatója teljes anyagi felelősséggel tartozik. Ez azt jelenti, hogy behajtják rajta a sérült gyógyítási költségeit, illetve a sérült kártérítéssel fordulhat felé. Ezt az összeget és a hozzá kapcsolódó hivatalos procedúra egy részét lehet kiváltani az ún. “munkáltatói felelősség biztosítással”, aminek, mint minden felelősségbiztosításnak, van felső kárkifizetési limitje. Jelen esetben ez több tízmillió forint, de a hadsereg veszélyes üzem, történhetnek olyan balesetek, amelyben többen halnak meg, meg sem említve a háborús övezetekben szolgálókat.
Azt gondolom, hogy ezekre a kockázatokra biztosítást épeszű biztosító nem köt, ez állami feladat, ahol a biztosítási feltételek helyett megfelelő törvényi szabályozással a költségvetésnek kell állnia a cehet. Összegezve: ehetünk lángost, simát, sajtosat, krumplisat, de ha ízlett, akkor ne kergessük az asztal körül a lángossütőt.